Egy raklapnyi áru akkor használható jól a raktárban, ha együtt mozgatható, közben megtartja az alakját, és egyértelműen azonosítható. Ha az emelés előtt a dobozokat vissza kell igazítani, a fóliát újra kell tekerni vagy a tartalmat találgatni kell, az egység előkészítése hiányos. Ezt a problémát a targoncavezető menet közben már csak korlátozottan tudja kezelni.
Az egységrakomány kialakítása összeköti a csomagolást, a rakodást, a tárolást és a készletnyilvántartást. A jó megoldás mindegyik művelethez illeszkedik. Egy sűrűn megpakolt raklap például gazdaságosnak látszhat a raktérben, miközben túl nehéz a fogadóhely gépéhez, vagy a dobozokat külön kell válogatni az átvételnél.
Mit nevezünk egységrakománynak?
Egységrakomány több árudarab vagy csomag olyan összeállítása, amely az adott anyagmozgatási folyamatban egy egységként kezelhető. Tipikus példája a raklapra rendezett és megfelelően rögzített dobozok együttese. Az egység kialakítható más hordozóeszközön, gyűjtőládában vagy kötegeléssel is. A lényeg az együtt kezelhetőség.
A raklap a hordozóeszköz; az áruval együtt létrejövő összeállítás a rakomány. A GS1 a szállításra vagy raktározásra létrehozott és egyedileg nyomon követett összeállítást logisztikai egységként kezeli. Ilyen egység lehet gyűjtőkarton vagy raklapnyi áru is. A fogalom tehát nem kötődik egyetlen mérethez vagy csomagolási szinthez. [1]
A raktári feladat szempontjából érdemes négy dolgot együtt vizsgálni: az árut, a hordozóeszközt, a rögzítést és az azonosítást. Ha ezek közül valamelyik hiányos, a többi jó tulajdonsága még nem oldja meg a problémát. Egy hibátlan címke mellett is széteshet a rakomány, és egy stabil rakat is rossz helyre kerülhet hibás azonosítóval.
Milyen kialakításokkal találkozhatsz?
A leggyakoribb választás a sík raklapra épített rakat. Előnye, hogy jól hozzáférhető és sokféle áruhoz használható. A dobozok, zsákok vagy egyéb csomagok együtt tartását azonban külön meg kell oldani. A raklap csak az alátámasztást adja.
Rácsos vagy zárt oldalfalú rakodóládánál a hordozóeszköz oldalai is részt vesznek az áru megtartásában. Ez apró alkatrészeknél vagy szabálytalan alakú tételeknél lehet célszerű. A kezelőnek ismernie kell a nyitható oldalak, zárak és alátámasztási pontok kialakítását. A fal megléte önmagában nem igazolja a halmozhatóságot.
A kötegelt hosszú áru külön megközelítést igényel. A csövek vagy profilok összefogása mellett a hosszirányú elcsúszás, az elgurulás és a megfelelő megfogás is kérdés. A közönséges raklapos dobozáruhoz kialakított eljárás ilyenkor nem alkalmazható változtatás nélkül.
Egy szállítókonténer több egységrakományt is tartalmazhat. A konténer kezelése külön gépet és megfogási módot igényelhet, miközben a belsejében lévő raklapokat hagyományos raktári eszközök mozgatják. Az átrakodás megtervezésénél ezért pontosítani kell, hogy a teljes konténerről vagy annak tartalmáról beszélünk.
A raklap mérete és állapota egyformán számít
Az EPAL 1 euróraklap mérete 800 × 1200 mm, magassága 144 mm. Ez egy meghatározott raklaptípus adata. Más méretű fa-, műanyag- és fémraklapok is léteznek, ezért a „raklapos áru” megnevezés még nem elég a helyigény és a gépi kezelhetőség megtervezéséhez. [2]
A targoncával való felvételnél ellenőrizni kell, melyik irányból hozzáférhetők a nyílások. A raklap alsó szerkezete, a gép támasztókarjai és futógörgői találkozhatnak egymással. Ez különösen olyan emelőtargoncánál fontos, amelynek a támasztókarjai a villa vonalában futnak. A megfelelő villatávolság mellett is lehet szerkezeti akadály.
Használat előtt a sérülésekre is figyelni kell. Hiányzó vagy keresztben eltört deszka, sérült tuskó és jelentős korhadás miatt bizonytalanná válhat a rakomány alátámasztása. Az EPAL a javíthatóság és a csereképesség értékeléséhez külön feltételeket közöl. A hibás hordozót az üzemi eljárás szerint el kell különíteni; a rakomány áthelyezéséhez is biztonságos módszer szükséges.
A hordozó teherbírását az adott használati helyzetre kell értelmezni. Padlón tároláskor más lehet az alátámasztás, mint állványon vagy emelés közben. A raklapra írt adatból ezért önmagában nem következik, hogy ugyanaz a terhelés bármely állványon megengedett.
Mitől marad együtt a rakomány?
A csomagok elhelyezése határozza meg, hol támaszkodnak egymásra, mekkora terhelést kap az alsó sor, és milyen magasra kerül a rakomány súlypontja. Vegyes árunál az eltérő tömeg és csomagolási szilárdság külön figyelmet igényel. Egy könnyűnek látszó, nagy doboz például nem feltétlenül bír el egy kisebb, de nehéz dobozt.
A rakatképzési előírásnak az adott termékre és csomagolásra kell épülnie. A rétegek váltott elrendezése bizonyos áruknál segítheti az együtt tartást, más csomagolásnál viszont kedvezőtlenül változtathatja meg a függőleges alátámasztást. Általános internetes mintából ezért nem érdemes rakatépítési utasítást készíteni. A termék, a doboz és a csomagolási eljárás adatai szükségesek hozzá.
A fóliázás, a pántolás, a köztes lap és az élvédelem eltérő feladatokra használható. A szükséges anyagot és felhasználási módot a csomagolási előírás határozza meg. A fólia rétegszámára vagy a pántok számára nincs minden rakományhoz megfelelő általános válasz. A dobozok látható deformációja, a laza rögzítés vagy az elcsúszott réteg azt jelzi, hogy az egység állapotát rendezni kell.
Két rögzítési feladatot külön kell kezelni: az áru egységbe fogását a raklapon és a rakomány biztosítását a szállítójárművön. Egy körbefóliázott rakat a jármű fékezésekor még elmozdulhat a raklappal együtt. A brit DVSA műszaki útmutatója is elkülöníti ezt a két követelményt. [3]
Mit mondjon a címke, és mit tartson nyilván a rendszer?
A rakomány azonosítójához hozzá kell kapcsolni, mit tartalmaz az egység és hová kell kerülnie. A belső folyamat igénye szerint ide tartozhat a termékkód, a mennyiség, a gyártási tétel, a célhely és a külön kezelést igénylő tulajdonság. A címkén és az informatikai nyilvántartásban szereplő adatoknak egyezniük kell.
A GS1 logisztikai címke egyedi azonosítója az SSCC. A (00) jelölés az adattartalom típusát jelzi a szabványos címkén. A termékazonosító és az egységazonosító más kérdésre ad választ: előbbi azt segít megmondani, milyen termékről van szó, utóbbi az adott összeállítás azonosítását szolgálja. [4]
GS1 szerinti azonosításnál minden újonnan létrehozott logisztikai egységhez új SSCC-t kell rendelni. Azonos tartalmú raklapok is külön egységek. Ebből a raktári folyamatra az következik, hogy szétbontáskor és újraépítéskor a nyilvántartást is rendezni kell. A régi címke véletlenül rajta maradva félrevezetheti a következő munkatársat. [1]
Mit ellenőrizzen a targoncavezető átvételkor?
A rakományt az első emelés előtt kell megítélni. A teljes tömegbe az áru mellett a hordozóeszköz és a csomagolás is beletartozik. A méret és a tömegeloszlás határozza meg, hogyan támasztható alá és milyen teherközépponttal kell számolni. Ismeretlen vagy bizonytalan tömeget a rakomány felemelésével próbálgatni veszélyes eljárás.
Nézd meg, ferdén áll-e a rakat, kiszakadt-e a csomagolás, elmozdultak-e a rétegek, és megfelelő állapotú-e a raklap. Bizonytalan állapotú egységnél az áru előkészítését végző személlyel vagy a kijelölt felelőssel kell tisztázni a további lépést. A kanadai CCOHS rakodási útmutatója is külön kiemeli az instabil teher és a sérült raklap problémáját. [5]
A célhely és az útvonal vizsgálata ehhez kapcsolódik. Befér-e a rakomány az ajtón? Megfelelő-e az állványhely? Ha a targonca járműre hajt, a rakodóhíd és a járműpadló a gép és a rakomány együttes terhelését kapja. Ezeknek a feltételeknek az ellenőrzése már a rakodás előkészítéséhez tartozik.
Mikor hoz tényleges megtakarítást?
Az egységbe rendezés csökkentheti a külön mozgatások számát. Ez azonban még nem mutatja meg a teljes költséget. Az összeállítás, a csomagolóanyag, az ellenőrzés, a visszagyűjtés és a célhelyi szétbontás ugyanúgy része a folyamatnak. A raktári teljesítmény értékeléséhez ezeket együtt érdemes mérni.
Egy szemléltető helyzetben harminc dobozt egyetlen raklapon visznek a tárolóhelyre. A belső szállítás egy raklapmozgatásból áll, az összeállításnál és a későbbi kiszedésnél viszont továbbra is foglalkozni kell a dobozokkal. A nyereség attól függ, hol és milyen gyakran kell megbontani az egységet. Ha a következő részleg azonnal újraválogatja, érdemes megvizsgálni, lehet-e már az első helyen a következő feladat szerint összeállítani.
Hasznos üzemi mérőszám lehet az összeállítási idő, az egységenkénti csomagolóanyag-felhasználás, az újracsomagolás aránya és a hibás tartalom miatt visszafordított egységek száma. Ezeket azonos termékcsoportnál és hasonló terhelésű műszakokban célszerű összehasonlítani. A gyorsabb rakodás akkor értékes, ha a következő művelethez megfelelő állapotú és pontosan azonosított áru érkezik.
