Raktári árumozgatás és targoncás teherkötözési szabályok

A raktárakban végzett árumozgatás során kiemelten fontos a terhek szakszerű rögzítése, hiszen a nem megfelelően rögzített rakományok komoly balesetveszélyt jelentenek. Egy 2024-ben végzett iparági felmérés rámutatott, hogy a munkahelyi balesetek közel 35%-a a nem megfelelően kötözött vagy rögzített terhek miatt következik be. Ez azt jelenti, hogy a targoncával emelt áruk stabilizálása nem csupán anyagi károkat előzhet meg, hanem életvédelmi jelentősége is van. A teher súlypontjának helyes megállapítása, a megfelelő rögzítési pontok kiválasztása és egy próbaemelés elvégzése mind olyan alapvető lépések, amelyekkel jelentősen csökkenthető a kockázat. A rakományok rögzítéséért felelős személyzetnek – legyen szó targoncavezetőről vagy külön teherkötözőről – ismernie kell ezeket a szabályokat, hiszen gyakran szó szerint az élet múlik a precíz végrehajtáson.

Fontos kiemelni, hogy a legfőbb biztonsági követelmény a teher megfelelő rögzítése, amellyel elkerülhető a rakomány leesése vagy lecsúszása emelés közben. Hiába erős egy targonca vagy ügyes a kezelője, ha a megemelt áru nincs stabilan rögzítve: egy hirtelen mozdulat vagy váratlan helyzet tragédiához vezethet.

Vonatkozó munkavédelmi és logisztikai szabályozások

A magyar munkavédelmi előírások és az emelőgépekre vonatkozó szabályok egyaránt rendelkeznek a teherkötözésről. A Munkavédelmi Törvény általános előírása szerint a munkáltatónak biztosítania kell, hogy csak olyan munkavállaló végezze az adott feladatot, aki megfelelő képesítéssel és gyakorlattal rendelkezik, és a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismereteket elsajátította. Ezt konkretizálja az Emelőgép Biztonsági Szabályzat (47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet), mely kimondja, hogy gépi hajtású emelőgépet (ilyen a villástargonca is) önállóan csak 18. életévét betöltött, orvosi alkalmassággal rendelkező és megfelelő szakképesítéssel bíró személy kezelhet. Ugyanezen szabályzat előírja azt is, hogy a teher felkötését, rögzítését az emelőgép teherfelvevő eszközére (pl. targonca villáira vagy daru kampójára) szintén csak arra kiképzett személy (teherkötöző) végezheti el. Vagyis jogszabály rögzíti, hogy aki a rakomány kötözését végzi, annak nagykorúnak kell lennie, munkaköri orvosi vizsgálat alapján alkalmasnak, és igazoltan el kell sajátítania a szükséges szakmai és munkavédelmi ismereteket.

A logisztikai szektorban is vannak irányelvek a rakományrögzítésre. Szállítmányozás során például európai szabványok (mint az EN 12195-2) határozzák meg a rögzítő eszközök (pl. spaniferek) követelményeit és jelöléseit. Emellett egyes vállalati belső szabályzatok előírhatják, hogy a raklapos egységrakományokat kötelező átkötözni pántszalaggal vagy fóliázni zsugorfóliával, mielőtt a targoncás mozgatás megkezdődik. Ilyen előírás lehet például, hogy csak megfelelő minőségű, ép raklap használható, és a dobozokat vagy zsákokat rögzíteni kell a raklapon (például műanyag pántokkal vagy sztreccsfóliával), különben már kisebb mozgástól is ledőlhetnek. Nemzetközi iránymutatások (pl. az EUMOS 40509 szabvány) foglalkoznak az egységrakományok stabilitásával is, amelyeket a gyakorlatban alkalmaznak a rakatképzés biztonságának növelésére. Összességében a hatályos előírások célja, hogy egyértelmű felelősségi körök és technikai feltételek mellett történjen a teher rögzítése: mindig az adott teher jellemzőihez illő módszert és eszközt kell alkalmazni a balesetmentes munkavégzés érdekében.

Teherkötözéshez használt eszközök és felszerelések

A megfelelő eszközök kiválasztása kulcsfontosságú a biztonságos rakományrögzítéshez. A legismertebb és leggyakrabban alkalmazott teherkötöző eszközök a következők:

• Emelőhevederek (textil hevederek): Poliészter vagy más nagy szilárdságú szálakból készült hevederek, amelyekkel sérülésmentesen lehet megfogni a terhet. Előnyük, hogy kímélik a rakomány felületét és több ponton is alátámasztást adhatnak. Fontos azonban ügyelni a teher éles éleire – ezeken a pontokon élvédő elemek (védőszaru, élvédő párna) használata ajánlott, hogy a heveder meg ne sérüljön. A textil hevedereket minden használat előtt ellenőrizni kell kopás, vágódás vagy szakadás szempontjából, és címkével ellátva vannak, amelyen fel van tüntetve a teherbírásuk (WLL – Working Load Limit). Soha nem szabad olyan hevedert használni, amelynek a címkéje hiányzik vagy nem olvasható, illetve amely szemmel láthatóan sérült.

• Láncos függesztékek (rakományrögzítő láncok): Acéllánc-alapú kötözőeszközök, általában kampókkal a végükön. Nagy teherbírásúak, ezért nehéz gépek, acélszerkezetek emelésénél ajánlottak. Többágú láncos függeszték esetén (pl. két- vagy négyágú) a láncok osztószerelvényhez csatlakoznak, és így egy daru kampójára akaszthatók. Láncos kötözésnél figyelni kell, hogy a lánc szemei ne keresztezzék egymást, mert a csavarodó vagy egymást súrló láncszálak gyengíthetik egymást. A láncokat is rendszeresen vizsgálni kell – ha deformáció, repedés vagy jelentős kopás jelei mutatkoznak, az eszközt ki kell vonni a használatból (ahogy a szabályzat fogalmaz: gyenge vagy alkalmatlan kötözőeszközt tilos használni).

• Acélsodrony kötelek (drótkötelek) és sodronyos függesztékek: Bizonyos iparágakban ma is használják őket teheremelésre. Nagy szakítószilárdságú acélsodronyok, melyek végein gyakran fülképzés (kötélszem thimble-lel) található. Előnyük a nagy teherbírás és kopásállóság, de hátrányuk, hogy megrozsdásodhatnak vagy kilazulhatnak a szálaik, ami veszélyes. A sodronykötelek kiselejtezésének szigorú kritériumai vannak (meghatározott számú sérült szál esetén már nem használhatók tovább). Emellett a drótkötél kevésbé “rugalmas”, ezért hirtelen rántásnál nagy erők keletkezhetnek benne – mindig sima, egyenletes emelést kell vele végezni. Ugyancsak védeni kell az éles peremektől (speciális védőperselyekkel vagy sarokelemekkel).

• Racsnis rögzítőhevederek (spaniferek): Ezek nem az emeléshez, hanem a leszorításhoz használt eszközök. A spanifer egy lapos, erős poliészter heveder racsnis feszítővel, amellyel a járműveken vagy tárolóhelyen rögzítik a rakományt, nehogy elmozduljon. Fontos tudni, hogy a spanifereket tilos közvetlenül teheremelésre használni, mivel nem erre vannak tervezve. Viszont kiválóak arra, hogy a targoncavillákon lévő rakományt leszíjazva stabilizáljuk, például ha a villa hátfalához kell rögzíteni egy magas, instabil tárgyat. A spaniferek használatakor is figyelni kell a címkéjükön feltüntetett rögzítési kapacitás (LC) értékre, és arra, hogy a horogkötések, rögzítési pontok megfelelőek legyenek. Ügyeljünk a racsni állapotára és arra, hogy a heveder ne legyen csavarodott vagy vágott.

• Egyéb eszközök: Ide tartoznak a kampók, karabinerek, bilincsek (kengyelek), amelyek a kötözőeszközök csatlakoztatásához kellenek. Fontos, hogy önzáró vagy biztosítóreteszes kampókat használjunk, amelyek nem akadhatnak ki véletlenül. A teher emelési pontjai is a kötözés rendszerének részét képezik: ahol lehetséges, használjuk a gyártó által kialakított emelőszemeket, füleket a gépeken vagy alkatrészeken – ezek jellemzően a teher tömegközéppontjához igazodó helyen vannak elhelyezve, és megfelelő szilárdságúak. Ha utólag kell emelési pontot létesíteni egy szerkezeten, azt csak szakszerűen – például hegesztett függesztőszemmel vagy megfelelő csavarozással – szabad megtenni.

Minden eszköznél alapkövetelmény, hogy megfelelő teherbírású és hibátlan állapotú legyen. A sérült, megkopott köteleket, hevedereket, láncokat azonnal ki kell cserélni. A kötöző elemek címkéin vagy fém azonosítóin feltüntetett teherbírási adatok és szabványjelölések segítik a dolgozókat a megfelelő eszköz kiválasztásában. Az eszközök nyilvántartása és rendszeres felülvizsgálata is munkavédelmi követelmény.

A teherkötözés szabályai targoncás emelésnél

A gyakorlatban a teherkötözés szabályai azt a célt szolgálják, hogy a megemelendő teher stabil és kiegyensúlyozott maradjon az emelés és mozgatás minden pillanatában, megelőzve a váratlan elmozdulást vagy leesést. Az egyik leggyakoribb baleseti forrás ugyanis a helytelenül kialakított kötözés: sokszor előfordul, hogy valaki csupán „felakasztja” a terhet egy-két láncra vagy kötélre, pedig a szakszerű rögzítés ennél jóval több szempont figyelembevételét kívánja. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb előírásokat és lépéseket, amelyeket be kell tartani targoncával végzett emeléskor:

• A súlypont és az emelési pontok helyes meghatározása: Első lépésként mindig tudni kell, hol van a teher tömegközéppontja, és ennek megfelelően kell kialakítani a rögzítést. A targonca villáin a rakományt úgy kell elhelyezni vagy rákötni, hogy a súlypont lehetőleg a villák közepe táján, a gép hossztengelyében legyen. Ha a teher felfüggesztésére (pl. láncos vagy hevederes kötözéssel) kerül sor, akkor az emelőgép (targonca vagy daru) horogját úgy kell pozicionálni, hogy a teher súlypontja a horog függőleges tengelye alatt legyen. Ezzel elkerülhető az oldalirányú kilengés és az, hogy a teher egyik oldala lejtős helyzetbe kerüljön. Több rögzítő ág (pl. kétágú függeszték) használatánál ügyelni kell arra is, hogy a súlypont mélyebben legyen, mint a felfüggesztési pontok – így a teher „beleül” a függesztésbe, és nem fordul ki belőle.

• Megfelelő rögzítési mód kiválasztása: A rakomány alakjától függően kell megválasztani, hogy hurokkal, szorítókötéssel vagy egyszerű beakasztással rögzítjük. Amennyiben fennáll a csúszás vagy elmozdulás veszélye, érdemes a kötözést úgy kialakítani, hogy az ne csak tartsa, hanem bizonyos mértékben szorítsa is a terhet. Például egy hengeres tárgyat (csövet, tekercset) biztonságosabb lehet fojtókötéssel (choker hitch) megemelni, mert a hurok rászorul a tárgyra és megakadályozza a kicsúszást. Fontos azonban, hogy ilyen szorítókötésnél semmilyen idegen tárgyat (fadarabot, rongyot stb.) ne tegyünk a kötél és a teher közé az extra szorítás érdekében, mert ez csökkenti a rögzítés hatékonyságát vagy kicsúszhat. Helyette a megfelelő szögben való feszítésre és több kötöző ág használatára kell törekedni.

• A kötöző ágak elhelyezése: Ha több kötél vagy heveder tartja a terhet, az ágak ne keresztezzék egymást, ne gabalyodjanak össze. Ügyeljünk arra, hogy mindegyik ág részt vegyen a teher tartásában – azaz nagyjából egyenlően osszák meg a terhelést. Ehhez az is kell, hogy az ágak azonos típusúak és hosszúságúak legyenek (különben az egyik hamarabb átveszi a teljes súlyt). Az ágak találkozási szögét is figyelni kell: túl nagy nyitásszög esetén a függeszték terhelhetősége csökken. A gyakorlatban 90°-nál nagyobb szöget nem szabad engedni a két ág között a horognál, hacsak a gyártó másképp nem rendelkezik.

• Rögzítés erős pontokon: A rögzítő eszközöket (láncot, kötelet, hevedert) mindig a teher erős, teherbíró részeire kell akasztani vagy felerősíteni. Tilos gyenge szerkezeti elemhez (pl. vékony lemezhez, díszítőelemhez) rögzíteni, mert az leszakadhat. Palettázott árunál ellenőrizzük, hogy a raklap ép és a teher súlya eloszlik rajta; ha közvetlenül a raklapot emeljük, annak is bírnia kell a terhelést. Ha a tehernek vannak kialakított felfüggesztési pontjai (pl. emelőszemek, fülek), azokat kell elsődlegesen használni. Soha ne „találomra” hurkoljuk át a kötelet a tárgyon – előbb meg kell győződni, hogy az adott rész elbírja a teljes súlyt.

• Próbaemelés végrehajtása: Mielőtt a terhet teljes magasságba emelnénk vagy szállítanánk, mindig végezzünk próbaemelést. Ez azt jelenti, hogy a targoncával csak néhány centiméterre emeljük fel a földtől a rakományt, és megállunk. Ilyenkor ellenőrizni kell, hogy stabil marad-e a teher, nem mozdul-e el vagy billen meg a kötözésben. A próbaemelés során kiderülhet, ha esetleg rossz helyen van a súlypont (a teher dőlni kezd), ha valamelyik rögzítő elem megnyúlik vagy lazul, vagy ha rejtett hiba van az eszközben (pl. elszakadó félben lévő heveder). Ha bármi gyanús jelet tapasztalunk (megcsúszás, reccsenés, csavarodás), azonnal tegyük vissza a terhet és korrigáljuk a kötözést – szükség esetén más eszközt használjunk. Csak akkor folytassuk az emelést és a szállítást, ha a próbaemelés bizonyította, hogy minden biztonságos.

• Tilos emelni, ha…: Vannak helyzetek, amikor nem szabad megkezdeni az emelést, vagy ha már elkezdtük, azonnal abba kell hagyni. Ilyen esetek például, ha ember tartózkodik a teherben vagy azon (például valaki áll a raklapon – ez szigorúan tilos, kivéve ha az emelőgép személyemelésre minősített és a megfelelő kosárral van ellátva). Nem szabad emelni akkor sem, ha a teher belsejében mozgó folyadék vagy elmozduló alkatrész van, ami miatt a súlypont menet közben változhat. Ugyancsak tilos felemelni a terhet, ha rögzítve van valahová (pl. odacsavarozva, lerögzítve, vagy télen odafagyva a talajhoz) – előbb szabadítsuk ki teljesen. Ne emeljünk olyan tárgyat sem, amely önmagát nem képes egyben tartani (pl. szétesőben van vagy a saját súlyától deformálódik). Ilyen esetben előbb meg kell erősíteni a tárgyat (hevederekkel összefogatni, más alátámasztást alkalmazni) mielőtt emelhető lenne. Továbbá tilos olyan kötözési módot használni, amelyről nyilvánvaló, hogy nem biztonságos – például ha azt látjuk, hogy a kötözés éles peremen fekszik fel és sérül, vagy hogy a rakományt csak odatámasztott ideiglenes ékek tartják. Ezekben az esetekben a műveletet fel kell függeszteni, és biztonságosabb megoldást találni.

• A teher kísérése és szállítása: Targoncás anyagmozgatásnál gyakran előfordul, hogy a kezelőn kívül egy segítő személy is részt vesz a műveletben a teher “kísérésével”. Ez azt jelenti, hogy gyalogosan követi a mozgó teher útját, és kézzel is megtartja vagy irányítja azt, különösen kanyaroknál vagy szűk helyeken. A teher kísérésének szabályai közé tartozik, hogy a segítő csak biztonságos távolságból és helyzetből nyúlhat a teherhez – például oldalról vagy hátulról, sosem alóla vagy elölről áthaladva. A segítő feladata a környezet figyelése is, jelezni a targoncavezetőnek, ha akadály vagy veszély van. A targoncavezető és a segítő között egyértelmű kommunikációs jeleket kell használni (pl. kézmozdulatok, rádió adó-vevő), és előre meg kell beszélni, ki az irányító. Mindig egy ember irányít, és az ő szavára, jelzésére kell a gépkezelőnek figyelni. A kapkodás, össze-vissza vezénylés súlyos zavarokat okozhat, ezért ezt kerülni kell. Fontos az is, hogy a teher közelében tartózkodók viseljenek megfelelő védőfelszerelést (védőcipő, sisak), és a targonca útvonalán illetéktelen személy ne tartózkodjon.

• Mozgatási sebesség és magasság: A targoncával mozgatott terhet lehető legalacsonyabb emelési magasságban kell szállítani. Általános szabály, hogy menet közben a villa ne emelkedjen 15–20 cm-nél magasabbra a talajtól – így egy esetleges leesésnél kisebb eséllyel okoz sérülést vagy kárt. Emelés közben kerülni kell a gyors haladást és a hirtelen manővereket. Ha a targoncavezető túl gyorsan kanyarodik emelés közben, a centrifugális erő könnyen ledobhatja a rakományt a villákról, különösen, ha az magasban van. Kanyarodás vagy fékezés előtt tehát csökkenteni kell a sebességet. Tilos a rakományt váll- vagy fejmagasság felett mozgatni a raktáron belül hosszabb távon – ha magas polcra kell tenni, akkor a polchoz érve emeljük fel a kívánt magasságra, de ne „utaztassuk” végig magasban a terhet. Ez egyrészt a stabilitás miatt fontos, másrészt így a kilátást sem zavarja a rakomány. Amennyiben a rakomány mégis magas, takarja a kilátást és nem bontható kisebb részekre, a targoncát hátramenetben kell vezetni, vagy kamerarendszert/tükröket alkalmazni a biztonságos közlekedéshez.

Összefoglalva: mindig a konkrét helyzethez illeszkedő rögzítési technikát és emelési módszert kell alkalmazni, betartva a fenti szabályokat. Ha bizonytalanok vagyunk valamiben – például nem ismerjük a teher pontos tömegét –, akkor inkább szakember segítségét kell kérni vagy óvintézkedést tenni (pl. kisebb részegységenként mozgatni a rakományt, vagy mérőeszközzel (daru mérleggel) ellenőrizni a súlyt).

Gyakori hibák és megelőzésük

A tapasztalatok szerint a raktári árumozgatás és targoncázás során újra és újra ugyanazok a hibák vezetnek balesethez. Az alábbiakban felsorolunk néhány gyakori problémát és azt, hogyan lehet ezeket kiküszöbölni:

• Rossz állapotú raklap vagy göngyöleg használata: Gyakori, hogy a raklap repedt, törött vagy elöregedett, ennek ellenére ráhelyezik a terhet és megemelik. Ilyenkor terhelés alatt a raklap megrepedhet vagy deformálódhat, a rakomány pedig leeshet. Megelőzés: mindig ellenőrizzük a raklapok állapotát; a szabályozás szerint a céges rakodási utasításban rögzíteni kell, milyen minőségű raklap használható biztonságosan. Selejtes raklapot ne használjunk emelésre, inkább cseréljük ki időben.

• Helytelen villapozíció és kiegyensúlyozatlanság: Ha a targoncavilla nincs megfelelően aláhelyezve a tehernek (pl. csak félig nyúlik be a raklap alá), vagy a villák távolsága nincs a rakomány szélességéhez állítva, a teher labilis lesz. Gyakori hiba, hogy a teherközéppont nincs a villák között középen, emiatt az egyik oldal túlterhelődik és a másik oldalon leesik a rakomány. Megelőzés: a villákat mindig toljuk be teljesen a rakomány alá, állítsuk be a szélességüket úgy, hogy a lehető legszélesebb alátámasztást adják (de ne lógjanak ki oldalra). A rakomány súlypontja kerüljön minél beljebb, a targonca hátfala felé. Használjunk villa-hosszabbítót, ha a rakomány nagyon hosszú, de vegyük figyelembe, hogy ilyenkor a teherbírás csökkenhet. A targoncán található terhelhetőségi diagram megmutatja, mekkora súly emelhető adott tömegközéppont-távolság mellett – ezt mindig tartsuk be.

• Rakomány hiányos rögzítése a raklapon: Gyakran előforduló probléma, hogy a dobozokat, zsákokat csak felrakják a raklapra, de nem rögzítik őket semmilyen módon. Ilyenkor már egy kisebb döccenés vagy fékezés is elég, hogy a halom leboruljon. Ez tipikusan szakszerűtlen rakományrögzítés, ami komoly veszélyforrás magasba emelve. Megelőzés: a homogén árut (dobozos, zsákos rakományt) mindig készítsük fel mozgatásra: használjunk pántoló szalagot (műanyag vagy acél) a kötegeléshez, illetve zsugorfóliát a raklap körbefóliázásához. Szükség esetén a raklap sarkaira élvédőt is tehetünk, hogy a pántolás/fóliázás még stabilabbá tegye az egységet. Előírás is lehet, hogy bizonyos termékeket csak pántolva szabad mozgatni – ezt a belső utasítások tartalmazzák. Ha a rakomány eleve rögzítetten érkezik (pl. gyári pántolással), ellenőrizzük, hogy a pántok nem lazultak-e meg.

• Nem megfelelő kötözőeszköz vagy módszer megválasztása: Ide sorolható például, ha valaki könnyű hevederekkel próbál megemelni egy nagyon nehéz gépet, vagy épp ellenkezőleg, egy kényes felületű tárgyat lánccal rögzít közvetlenül. A nem megfelelő eszköz könnyen tönkremehet vagy kárt tehet a rakományban. Megelőzés: mindig az adott rakományhoz megfelelő kötözőeszközt válasszunk – ahogy a gyakorlat mondja: „egyik áruhoz jó lehet a műanyagszálas heveder, de egy nehéz munkagéphez a láncos rögzítők ajánlottak”. Vegyük figyelembe a teher tömegét, alakját és érzékenységét. Ismerni kell a különféle rögzítőanyagok sajátosságait is, hogy tudjuk, mire képesek és mire nem. Szükség esetén konzultáljunk a kötözőeszköz gyártói katalógusával vagy munkavédelmi szakemberrel.

• A kötözőeszközök hibáinak figyelmen kívül hagyása: Sok baleset oka, hogy a használt lánc/heveder már sérült volt, de ezt nem vették észre vagy nem tulajdonítottak neki jelentőséget. A félig elszakadt heveder a terhelés hatására elpattanhat, a korrodált láncszem kitörhet. Megelőzés: minden műszak elején, a gép átvételekor vizsgáljuk át a rendelkezésre álló kötöző eszközöket. Ha bármi gyanús (szakadás, szálkilépés, repedés, deformáció, hiányzó biztosító elem stb.), ne használjuk! Jelöljük meg selejtesnek és vegyünk elő megfelelő állapotú eszközt. A munkavédelmi szabályok előírják a rendszeres (időszakos) felülvizsgálatát is ezeknek az eszközöknek, de a napi ellenőrzés a kezelő feladata. Soha ne terheljük túl az eszközt a címkéjén megadott teherbírás felett, és számoljunk a terhelési szögek hatásával is (pl. kétágú függesztéknél a szögtől függően nő az ágak terhelése).

• Hiányos képzés vagy fegyelmezetlenség: Végezetül nem technikai, hanem emberi tényező: ha a dolgozó nincs tisztában a szabályokkal vagy hajlamos azokat félvállról venni, akkor bármilyen jó eszközöket is adunk a kezébe, nő a baleseti kockázat. Ide tartozik a kapkodás is, amikor időnyomás alatt valaki kihagy egy fontos lépést (pl. nem végez próbaemelést, vagy nem rögzíti le a rakományt, mert „csak odébb teszi gyorsan”). Megelőzés: a munkavállalók rendszeres oktatása és képzése elengedhetetlen. A munkáltatónak kötelessége már a munkába állás előtt munkavédelmi oktatást tartani, valamint legalább hat hónapos távollét után ismétlést, továbbá évente legalább egy ismétlő oktatást is. Ezen a képzésen ki kell térni a teherkötözés helyes módszereire, a használt eszközök kezelésére és a lehetséges veszélyhelyzetekre is. Fontos a vállalati kultúra részeként hangsúlyozni, hogy a biztonsági szabályok betartása nem opcionális, és a vezetőség támogatása is meglegyen ebben (pl. reális rakodási terv, elegendő idő biztosítása a kötözésre, hogy semmi ne ösztönözze a dolgozót a szabályok megkerülésére).

Képzés és képesítés követelményei

Ahhoz, hogy valaki szabályosan és biztonságosan végezhesse a targoncás árumozgatást és a hozzá kapcsolódó teherkötözést, megfelelő képesítésekkel és gyakorlattal kell rendelkeznie. Magyarországon a villástargonca kezeléséhez gépkezelői jogosítvány szükséges, amelyet akkreditált képzés és hatósági vizsga keretében lehet megszerezni. 2022 óta a korábbi OKJ-s képzést felváltotta az új rendszer, ahol gépcsoport-specifikus tanfolyamokon (pl. “emelő-villás targonca” gépcsoport) vizsgáznak a jelöltek. A targoncavezetői engedély feltétele a betöltött 18 év, az érvényes orvosi alkalmasság és a sikeres elméleti-gyakorlati vizsga. Fontos megjegyezni, hogy a targoncavezető képzés részét képezi a rakománykezelési ismeretek oktatása is, de ez főként a gép kezelésére koncentrál.

Ami a teherkötözést illeti, a jogszabályi háttér – ahogy fentebb említettük – előírja, hogy az emelésre kerülő teher felkötözését csak kiképzett kötöző személy végezheti. Ennek érdekében léteznek külön teherkötöző tanfolyamok, amelyeken a résztvevők elsajátítják a kötözés elméleti alapjait és gyakorlati fogásait. Ilyen képzés általában rövid időtartamú (akár 5–8 órás) és kitér a vonatkozó jogszabályokra, a kötöző és függesztő eszközök fajtáira , az alkalmazandó csomózási technikákra, valamint a jelzésekre és kommunikációra. A tanfolyam végén a résztvevők teherkötözői igazolványt kapnak, mellyel igazolják kompetenciájukat. Bár nem hatósági jogosítványról van szó, a munkáltatók számára erősen ajánlott, hogy a targoncakezelőik vagy az emelésekben közreműködő dolgozóik ilyen képzésben részesüljenek. Sok munkahelyen belső oktatás formájában is megoldják ezt: a munkavédelmi szakember vagy külső oktató megtanítja a dolgozókat a helyes kötözési technikákra, és dokumentáltan oktatásban részesíti őket.

Fontos a folyamatos készségfejlesztés: az emelőgép-kezelőket, kötözőket és karbantartókat legalább évente egyszer ismétlő oktatásban kell részesíteni, illetve ha új berendezés vagy eszköz kerül bevezetésre, akkor soron kívül is. A képzés során nagy hangsúlyt kell fektetni a gyakorlati szituációkra – pl. hogyan rögzítsenek szabálytalan alakú tárgyat, mit tegyenek, ha a rakomány instabil, hogyan használják a spanifert biztonsági kiegészítőként stb. A jól képzett dolgozó magabiztosabban és gyorsabban végzi a munkáját is, ami a hatékonyságra is pozitív hatással van a biztonság mellett.

Rakománytípusok és megfelelő kötözési technikák

A rakomány alakja, mérete és anyaga befolyásolja, hogy milyen módon kell rögzíteni az emeléshez. Néhány példa a különböző rakománytípusokra és a hozzájuk illő technikákra:

• Dobozos vagy zsákos rakomány (egységrakomány): Az ilyen homogén, kisebb elemekből álló rakományokat általában raklapon gyűjtik össze. Ilyenkor a cél egy stabil “egységet” létrehozni, hogy a halom ne borulhasson fel. A megfelelő technika a raklapos rögzítés – vagyis a rakomány fóliázása és/vagy pántolása a raklaphoz. Emeléskor a targoncavillák felveszik a raklapot, ami egy merev alapot ad. Ha a rakomány nagyon magas, célszerű a targonca teherrögzítő hátfalának nekidönteni, és esetleg egy spaniferrel is átkötni a raklapot és a hátfalat együtt, hogy ne inogjon előre-hátra. A zsugorfóliázás mellett léteznek rakományrögzítő hálók is, melyeket magas, laza rakományok köré lehet teríteni hasonló céllal.

• Hosszú tárgyak (gerendák, csövek): A hosszú rakományokat nehéz egyetlen ponton megemelni anélkül, hogy kilengenének vagy megcsavarodnának. Ilyen esetekben két vagy több emelési pontot kell alkalmazni. Például egy 6 méteres acélgerendát két ponton, a végeihez közelebb fogva érdemes rögzíteni két hevederrel, amelyek közös horogba futnak fel – így a gerenda vízszintben marad. Ha a tárgy hossza miatt a hevederek hajlamosak összecsúszni, akkor távtartó gerenda (terpeszgerenda) beiktatása javasolt a két kötési pont között, hogy távol tartsa őket egymástól. Hosszú, vékony tárgyaknál ügyeljünk a lehajlásra is: lehetőség szerint támasszuk alá (pl. egy harmadik kötéllel középen). Targoncával hosszú rakományt csak úgy szabad szállítani, ha az stabilan fekszik a villákon – gyakran használnak ilyenkor villahosszabbítót, és akár lánccal is rögzítik a tárgyat a villához, hogy ne gördüljön le.

• Hengeres, guruló tárgyak (hordók, tekercsek, kerek tartályok): Ezek a rakományok különösen veszélyesek lehetnek, mert hajlamosak megfordulni vagy kigurulni a hevederből. Ha például egy fémhengert sima hurokkal emelünk, könnyen kicsúszhat. Az ajánlott módszer a fojtókötés (szorítóhurok), amikor a heveder vagy kötél ráhurkolódik a tárgyra és meg is szorítja azt. Így a hordó/tekercs nem tud kigurulni a hurokból. Emellett használhatók speciális eszközök: hordófogó bilincsek, C-kampók stb., amelyek kifejezetten ilyen alakú tárgyakhoz készülnek. Targoncán történő szállításnál a hengeres tárgyakat fektetve érdemes a raklapra helyezni (pl. két ék közé, hogy ne guruljanak), vagy álló hordót szorosan körbefóliázni más termékekkel együtt, hogy ne dőljön fel.

• Nagy gépek, berendezések: Ezek gyakran összetett alakúak, súlyosak és drágák, így különös gondot igényelnek. A legtöbb ipari gépen gyárilag kijelölt emelési pontok (menetes furatok, emelőszemek) találhatók – ezeket kell használni, megfelelő teherbírású gyűrűs csavarok (ringszemek) becsavarásával. A gépet aztán láncos függesztékekkel emelik meg ezeken a pontokon. Ha a gép talapzata alulról is emelhető (pl. targoncavillával), akkor is legyen kéznél spanifer vagy lánc, amivel a gépet a villa hátlapjához rögzítjük, különösen ha a súlypontja magasan van. Ilyen nagy értékű tárgyaknál bevett gyakorlat a lassú, centiméterenkénti emelés és folyamatos kísérés, valamint szükség esetén több ember bevonása (irányítók minden oldalon). Soha ne bízzunk semmit a véletlenre: egy több tonnás gép megcsúszását emberi erővel már nem lehet megfogni, ezért a kezdetektől megfelelően kell kikötni. Adott esetben kombinált módszert is kell alkalmazni: pl. alul targoncával emelni, felül láncokkal biztosítani a dőlés ellen.

• Ömlesztett anyagok, darabos áru: Ha például egy konténerben szóródó anyagot (kavicsot, gabonát) vagy darabos árut (téglát, hulladékot) kell emelni, akkor a teherkötözés helyett inkább gépiesített megfogó szerszámok indokoltak (pl. kanál, bálafogó, konténeremelő). A munkavédelmi szabályok tiltják, hogy pl. egy doboz nélküli téglahalmazt csak hevederekkel próbáljunk összefogni és emelni, mert kis darabok kihullhatnak. Ömlesztett anyag emelésénél zárt edényzetet vagy big-bag zsákot kell használni. A big-bag zsákokat a négy fülüknél kell horogra akasztani – soha nem egy fülön, mindig mind a négyen, hogy a terhelés egyenletes és biztonságos legyen.

Természetesen a fenti lista nem teljes, de jól mutatja, hogy minden rakománytípusnál más-más technikát kell alkalmazni. A lényeg, hogy ismerjük az adott rakomány sajátosságait, és ennek megfelelően tervezzük meg a kötözést. Mindig a lehető legtöbb információ birtokában döntsünk: tudjuk a súlyt, a súlypont helyét, az anyag jellemzőit (törékeny, csúszós, rugalmas stb.), és ehhez válasszuk ki a megfelelő eszközöket.

Összegzés

A raktári targoncás árumozgatás során alkalmazandó teherkötözési szabályok betartása elengedhetetlen a biztonságos munkavégzéshez. A hatályos munkavédelmi előírások világosan meghatározzák a felelősségeket: csak megfelelően képzett és felhatalmazott személy végezhet rakományrögzítést , a használt eszközöknek és módszereknek pedig meg kell felelniük az előírásoknak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden emelés előtt gondosan meg kell tervezni a rögzítést – a megfelelő eszköz kiválasztásától (heveder, lánc, spanifer stb.) kezdve a kötözési pontok és technikák meghatározásáig. A leggyakoribb hibák – a hanyag rögzítés, a nem megfelelő eszköz vagy rossz gyakorlat – odafigyeléssel és képzéssel megelőzhetők.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a folyamatos éberséget: a raktári környezetben rutinná válhat a targoncázás, de a rutin nem vezethet automatikus cselekvéshez ott, ahol minden rakomány más és más kihívást jelent. Minden egyes emelés előtt tegyük fel a kérdést: stabilan rögzítettem a terhet? Biztonságosak az eszközeim? Felkészültem a váratlan helyzetekre? Ha ezekre igen a válasz, akkor a munkavégzés megfelel a szabályoknak. A jól rögzített teher nyugodt szívvel emelhető és mozgatható – és ez nemcsak a munkavállalók biztonságát, hanem az áruk épségét és a munkafolyamatok zavartalanságát is garantálja.