A targonca legfontosabb biztonsági elemei között az üzemi és rögzítőfékek központi szerepet játszanak. A fékek helyes beállítása, rendszeres karbantartása és megbízható működése garancia arra, hogy a gépkezelő mindig kontroll alatt tartsa a munkafolyamatot, és a targonca a kívánt helyen, a kívánt időben megálljon. Ebben a cikkben átfogóan bemutatom a legfontosabb tudnivalókat a targoncák fékrendszeréről – szó lesz a fékek típusairól, a működési elvükről, a gyakori hibalehetőségekről és a megfelelő karbantartás menetéről.
Féktípusok – dobfék és tárcsafék
A targonca fékrendszerének egyik legalapvetőbb jellemzője a fékek kialakítása. A targoncákon leggyakrabban a dobfékes vagy a tárcsafékes megoldás jelenik meg, előfordulhatnak azonban kombinált rendszerek, illetve ritkább speciális fékek is (például nedves fékek a tengelybe építve). Mindkét alaptípusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai.
- DobfékA dobfékeknél a fékdob együtt forog a kerékkel (vagy éppen a kerékagy részeként). A munkahengerek és a fékpofák a futóműre vannak rögzítve. Ha a vezető lenyomja a fékpedált, a hidraulikus (vagy esetleg mechanikus) nyomás szétnyomja a fékpofákat, így azok hozzászorulnak a forgó fékdob belső felületéhez. A súrlódás lassítja, majd megállítja a kereket, ezen keresztül pedig magát a targoncát.Előny: egyszerű, bevált konstrukció, viszonylag költségtakarékosan gyártható. Hátrány: a fékpofák kopása miatt utánaállítást igényel (lehet ez automatikus vagy kézi beállítás), a hőelvezetése viszonylag gyenge, ezért intenzív fékezésnél jobban melegszik, és csökkenhet a fékhatása.
- TárcsafékA tárcsafékeknél egy féktárcsa forog a kerékkel együtt, miközben a féknyeregben lévő munkahenger(ek) a fékbetéteket szorítja rá a tárcsa mindkét oldalára. Ezen a súrlódó felületen ébred a fékezőerő. A tárcsafék hőelvezetése jobb, hőhatásra kevésbé deformálódik, és a fékhatás ismételt fékezéskor is stabilabb marad.Előny: kisebb fékkésedelem, stabilabb teljesítmény, jobb öntisztulás, egyszerűbb gyártás, automatikus utánállítás. Hátrány: nagyobb pedálerőre van szükség, ezért sokszor szervorásegítő alkalmazása szükséges, és rögzítőfékként csak körülményesen használható. Ezen kívül a tárcsafék könnyebben ki van téve a külső szennyeződéseknek, ami befolyásolhatja a kopást és a fékhatást.
A fékrendszer fő elemei és működési elvük
Akármelyik féktípusról is legyen szó, a rendszer központi részei hasonlóak: a fékpedál, a folyadéktartály, a főfékhenger, a csővezetékek és a munkahengerek, valamint a fékkar vagy a fékpofák/betétek, amelyek ténylegesen kifejtik a fékezőerőt. A targoncákban általában hidraulikus fékrendszer található, melynek működési elve a következő:
- Fékpedál megnyomása: A vezető a pedált lenyomva nyomást fejt ki a főfékhengerben lévő fékfolyadékra.
- Nyomás továbbítása: A megnövekedett nyomás a fékcsöveken keresztül eljut a keréknél lévő fékmunkahengerekig.
- Fékezés: A munkahengerek dugattyúi kimozdulnak, a pofákat (vagy a betéteket) a dob- vagy tárcsa felületéhez nyomják. Az így létrejövő súrlódás lassítja a kerekek forgását.
Az üzemi fék, amelyet lábbal működtetünk, mindig súrlódó fék. Emellett a targoncáknál nagyon fontos a rögzítőfék, ami – legtöbb esetben – mechanikus úton hat ugyanerre a fékszerkezetre, vagyis a targoncát álló helyzetben „blokkban” tartja.
Fékrásegítő rendszerek – vákuumos vagy hidraulikus támogatás
A targoncák jelentős részénél alkalmaznak fékrásegítést, amely a kezelő által kifejtett erőt megszorozza. A rásegítés forrása lehet a motor szívócsövében keletkező vákuum (vákuummembrános fékrásegítő), de dízelmotor esetén külön vákuumszivattyúra is szükség lehet. A lényeg, hogy a vezetőnek ne kelljen túl nagy pedálerőt kifejtenie, viszont a hidraulikában felépülő nyomás annál erősebb fékhatást eredményez.
Az üzemi fék és a rögzítőfék alapvető különbségei
Egy targonca esetében kétféle fékről beszélhetünk:
- Üzemi fék (lábfék): A rendeltetése az, hogy a mozgó járművet lassítsa, majd megállítsa. A kezelő a fékpedál lenyomásával hozza működésbe, a fékszerkezetet pedig hidraulikus (esetleg mechanikus) úton aktiválja.
- Rögzítőfék (kézifék vagy parkolófék): Kézi karral vagy pedállal aktiválható, célja a targonca rögzítése álló helyzetben. Általában ugyanazt a fékszerkezetet használja, mint az üzemi fék, csak a működtetés mechanikusan fixálja a fékpofák összeszorítását, így a kerekek nem forognak.
A targoncák esetében a rögzítőfék életvédelmi eszköz, hiszen meredek rámpákon vagy teherautón történő fel-, lerakodás során óriási kockázatot jelentene, ha a gép váratlanul megindulna. A rögzítőfék hatásosságának ellenőrzése emiatt különösen kritikus.
A fékek ellenőrzése – biztonsági szempontok
A fékek hibátlan működése elengedhetetlen a targonca biztonságos üzemeltetéséhez. Éppen ezért nem csak a kötelező időszakos felülvizsgálat során kell rájuk figyelni, hanem minden műszak előtt is tanácsos egy rövid ellenőrzést végezni:
- Fékpedál: A pedál lenyomásakor fokozatosan keményednie kell, és a felső egyharmadnál meg kell tartania az ellenállást.
- Kézifékkar: A rögzítő fék fogantyúját felemelve 4–9 kattanás között kell megfeszítenie a fékmechanikát, és így stabilan rögzíteni a kereket.
- Folyadékszint: A fékfolyadék tartályban a minimális és maximális jelzés között legyen a folyadék. Ha a szint gyorsan csökken, valószínűleg szivárgás van a rendszerben.
- Vezetékek és csatlakozások: A fékcsöveknél, bilincseknél, munkahengernél nincs-e folyadéknyom; sérült, kopott csőszakasz látható? Bármilyen repedés vagy olajfolyás azonnali javítást igényel.
- Próba fékezés: Rövid gurulás után határozottan fékezzünk le. Figyeljük, hogy a targonca egyenesen áll-e meg, nincs-e „oldalra húzó” érzés, vagy lengés. Az aszimmetrikus fékhatás a pofák/betétek eltérő kopottságára utalhat.
Hogyan ismerhető fel a fékek helytelen működése?
Egy targoncán rengeteg jele lehet annak, ha a fékrendszer nem tökéletes. A leggyakoribbak:
- Fékpedál „beesik”: Ha a pedált lenyomva szinte padlóig csúszik, a fékolajszivárgás vagy levegősödés lehet az ok.
- Fékpedál túl mélyen fog, de stabil: Elképzelhető, hogy a fékpofák/betétek kopottak, és már hosszabb úton kell mozogniuk a munkahengereknek a teljes összeszorításig.
- Szivacsos pedálérzet: Szinte pumpálni kell a féket, hogy kellő nyomás felépüljön. Ez jellemzően levegő van a rendszerben, vagy esetleg régi, vízzel telített fékfolyadék okozza.
- Túlmelegedett fékek: Erős szag, füst vagy hő okozta deformáció jelezheti, hogy a fék túlterhelt. Lejtőn történő hosszú fékezés, feszegetett parkolófék vagy meghibásodott munkahenger is okozhatja.
- Oldalt húzás: Ha fékezésnél a targonca egyik oldalra húz, nagy valószínűséggel a fékpofák eltérő kopása vagy az egyik fékdugattyú beragadása a kiváltó ok.
Hibalehetőségek és okok – a leggyakoribb meghibásodási tényezők
A fékrendszer összetett, így számos helyen adódhat hiba. Az alábbiakban néhány tipikus probléma és azok háttere olvasható:
| Hibajelenség | Lehetséges ok | Megoldás |
|---|---|---|
| Pedál beesik, nincs ellenállás | Fékfolyadék szivárgás, levegős rendszer | Csőtörés, csatlakozások ellenőrzése, fékfolyadék pótlása, légtelenítés |
| Pedál bizonyos ponton túl „lágy” | Kopott fékpofák/betétek, hézag nagy | Fékpofa vagy betét csere, esetleg automatikus utánállítást ellenőrizni |
| Szivacsos pedálérzet | Levegő a rendszerben, vagy víz a fékfolyadékban | Rendszeres fékfolyadék csere, légtelenítés |
| Intenzív rezgés, csikorgás fékezésnél | Deformált féktárcsa, kopott fékbetét, szennyeződés a felületen | Tárcsa felmérése, esetleges köszörülés, betétcsere, tisztítás |
| Oldalra húz a targonca | Az egyik fék munkahenger beragadt, eltérő kopás a két oldalon | Rendszer ellenőrzése, pofa/betét egységes cseréje, csapágyak vizsgálata |
| Fékbetét „üvegesedése” | Túlmelegedés rövid, intenzív fékezésektől | Kerülni a hirtelen, nagy terhelésű fékezéseket, hűlési idő biztosítása |
Dob- és tárcsafék-specifikus problémák
A dobfékeknél gyakori, hogy a fékpofák kopása utánállítást követel, különben megnő a pedálút. Továbbá a dobfékek körkörös deformációja (oválissá válása) eredményezhet rázkódó, pulzáló pedált. A tárcsafékeknél a féktárcsa hőterhelése, repedése, „felületi felpattogzása”, valamint a féknyereg vezetőcsapok beragadása tipikus gond.
Hogyan előzhető meg a fékek meghibásodása?
- Megfelelő vezetői stílus: A hirtelen és gyakori, nagy sebességről történő fékezés extra megterhelést jelent. Érdemes a motorféket (ha a targonca kialakítása lehetővé teszi) és a fokozatos lassítást alkalmazni, így kímélve a fékeket.
- Rendszeres tisztítás és karbantartás: A féktárcsán vagy fékdobon megtapadt szennyeződés is komoly kopásokat és rongálódást okozhat.
- Fékfolyadék csere: Bizonyos időközönként a fékfolyadék víztartalma megnőhet, csökkentve a forráspontot és a fékhatást. Ilyenkor muszáj a folyadékot cserélni és a rendszert légteleníteni.
- Minőségi alkatrészek: Olcsó, nem megfelelő minőségű fékpofák vagy betétek a felületi réteg gyors elhasználódásához vezethetnek. Mindig a targonca terhelési követelményeire tervezett elemeket érdemes vásárolni.
- Kiegyensúlyozott futómű: Ha a kerékcsapágyak vagy a futómű alkatrészei kopottak, megnöveli a fékek terhelését. A kerékösszetartás, függőcsapszeg és csapágyak állapotának figyelemmel követése is a megelőzés része.
Összegzés
A fékrendszer egy targonca esetében is kulcsfontosságú a munkabiztonság és a termelékenység szempontjából. A dobfékek és a tárcsafékek mindegyike saját jellegzetességekkel bír – a választás vagy a karbantartás során figyelni kell a rendszer felépítésére és a targoncát érő terhelésre. A hidraulikus fékrendszer felépítése lehetővé teszi a hatékony, megbízható fékhatást, ám ha a kezelő túlterheli vagy helytelenül üzemelteti a gépet, esetleg elmarad a rendszeres ellenőrzés, gyorsan jelentkezhetnek komoly meghibásodások:
- A szivárgások és levegősödés azonnali reagálást igényelnek.
- Az egyik oldalra húzó fék a pofák egyenetlen kopását vagy a munkahenger beragadását jelezheti.
- A szivacsos pedálérzet a folyadék minőségére vagy levegős rendszerre utal.
- A felpattogzott féktárcsa túlmelegedés és hirtelen lehűlés (például vízpermet) eredménye lehet.
A proaktív karbantartás, a fékek időszakos átvizsgálása és a kezelői oktatás együttesen garantálja, hogy a targoncák hosszú távon is megbízhatóan üzemeljenek, a megállások pedig tervezett módon, biztonságos körülmények között történjenek. Így csökkenthető a munkahelyi balesetek kockázata, miközben megőrizhető a termelékenység és a géppark élettartama.
Ha ezeket az elveket következetesen betartjuk, a fékrendszer mindig a kívánt módon reagál majd, és a targonca-kezelők magabiztosan tudják végezni a rakodási, mozgatási feladatokat – legyen szó raktáron belüli manőverezésről vagy kültéri, nehezebb terepviszonyok közötti anyagmozgatásról.
